Amikor önmagunk ellen követünk el erőszakot

Sokan úgy gondolják, az erőszak mindig másokkal szemben történik. Ordítás, ütés, elutasítás – ezek a látható, hallható formák. De mi a helyzet azokkal a csendes, láthatatlan formákkal? Amikor nem másokkal, hanem saját magunkkal bánunk keményen? Amikor figyelmen kívül hagyjuk a testünk segélykiáltásait?

Az én családomban ennek szomorú példája édesapám esete. Éveken át panaszkodott ugyan néha a csípőjére, de ahogy ő mondta: „Egy férfi nem siránkozik.” Ő még abban a generációban nőtt fel, ahol a fájdalom elnyelése erény volt. A csendes szenvedés a férfiasság jele. És ő ennek megfelelve sokáig nem is szólt semmit. Csak ment tovább. Dolgozott. Sétált. Cipekedett. És tűrt.

Aztán egy reggel nem tudott lábra állni. Szó szerint összeesett, annyira belenyilallt a fájdalom a csípőjébe. A sürgősségin derült ki, hogy előrehaladott porckopás van a csípőízületében, és nincs más megoldás: csípőprotézisre van szüksége.

A test mindig jelez – csak figyelni kellene

Ez volt az a pillanat, amikor megértettem: nem csak mások bántalmazhatnak bennünket, hanem mi magunk is. Mert a figyelmetlenség, a tagadás, a „majd elmúlik” típusú hozzáállás is lehet egyfajta önmagunk elleni erőszak. És hosszú távon ennek is megvannak a következményei – fájdalom, mozgáskorlátozottság, műtétek.

A porckopás alattomos betegség. Szép lassan koptatja el az ízületeket, először csak némi kellemetlen érzést okoz, aztán már reggeli merevséget, majd fájdalmas mozdulatokat, végül pedig mindennapi szenvedést. És ha nem kezdjük el időben kezelni – akár természetes módszerekkel is – akkor valóban eljuthatunk a protézis szükségességéig.

Tanulni más hibájából – lehetőség vagy kötelesség?

Amikor az orvos azt mondta, hogy „ez akár nálam is kialakulhat, ha nem figyelek oda”, akkor bennem átkapcsolt valami. Nem akartam ugyanabba a hibába esni. Elkezdtem utánanézni, mit tehetek annak érdekében, hogy megelőzzem a porckopás kialakulását vagy lassítsam annak előrehaladását. Rátaláltam több olyan kutatásra is, amelyek a kollagén II-es peptid és természetes gyulladáscsökkentők hatásosságát mutatták ki.

Kiderült, hogy a kollagén II-es típusú formája különösen hatékony az ízületek regenerálásában. A porc szerkezeti felépítésében ez a típus játszik kulcsszerepet, és ha pótoljuk, az segíthet újraépíteni a károsodott ízületi felszíneket. Nem egyik napról a másikra, de hosszú távon.

A gyulladáscsökkentő gyógynövények, mint a kurkumin, tömjénfa, gyömbér vagy a piperin pedig támogatják a folyamatot: enyhítik a fájdalmat, csökkentik a gyulladást, és ezzel lehetőséget adnak a testnek az öngyógyításra.

Előzzük meg, amit még lehet

Amikor beszéltem erről apámnak, csak legyintett. De láttam rajta, hogy bánja. Nem a műtétet – azt már túlélte. Hanem azt, hogy nem tett semmit korábban. Hogy éveken át szenvedett, mert nem akarta elhinni, hogy egy férfinak is lehetnek fájdalmai. Ma már másképp látja. És azt mondta, örül, hogy én legalább figyelek a testemre.

Most már minden nap beveszem a kollagén II-es peptid adagomat, és figyelek az étrendemre is. Mozgok, de nem erőltetem túl magam. És ha valami fáj, nem söpröm szőnyeg alá. Mert hiszem, hogy a porckopás nem egyik napról a másikra alakul ki – de ugyanígy nem is egyik napról a másikra alakul ki a gyógyulás. Kitartás, következetesség, és legfőképp: figyelem kell hozzá.

Törődj magaddal, mert más nem fog helyetted

Sokszor beszélünk az öngondoskodásról – de talán nem elégszer hangsúlyozzuk, hogy ez nemcsak lelki síkon fontos. A fizikai testünk is figyelmet kér. És ha mi nem adjuk meg neki, akkor előbb-utóbb kiköveteli magának – fájdalom, gyulladás vagy műtét formájában.

A porckopás tünetei közé tartozik a fájdalommal járó mozdulatok, reggeli ízületi merevség, ropogó ízületek, gyulladásos tünetek. Ha ezeket tapasztaljuk, nem szabad várni. Egy természetes kúra – például kollagénnel és gyulladáscsökkentőkkel – óriási különbséget tehet. És sokkal jobb ezeket időben elkezdeni, mint később kórházi ágyban gondolkodni azon, mi lett volna, ha…

Ne legyél te is az a férfi, akinek nem fáj semmi.

Ez a történet nem csak férfiaknak szól, bár gyakran ők azok, akik nehezebben ismerik be, ha valami nincs rendben. De bárkivel előfordulhat, hogy nem hallgat a teste jelzéseire. Pedig az erő nem a fájdalom elfojtásában rejlik – hanem abban, hogy időben cselekszünk.

Ne kövessük el azt a hibát, amit apám. A porckopás nem végzetes – de csak akkor, ha időben észrevesszük, és teszünk ellene. Ma már rengeteg eszközünk van rá. Éljünk velük – mert az egészség, akárcsak a tisztelet, az önmagunkkal szembeni bánásmóddal kezdődik.