– Honnan tudod, hogy egy gyerek bajban van, ha nem mondja el? – kérdezte a kolléganőm a tanári ajtajában, amikor véget ért a délutáni képzés.
– Nem mindig tudod – feleltem. – De ma legalább azt megtanultuk, mit tegyünk, ha egyszer mégis elmondja.
A képzést egy gyermekvédelemmel foglalkozó szakember tartotta az iskolánkban, és három órán át arról beszélt, hogyan ismerhetjük fel, ha egy diák otthon bántalmazásnak van kitéve. Nem riogatott, nem mesélt megrázó történeteket, inkább nagyon gyakorlatias volt. Elmondta, hogy a legfontosabb a nyugodt meghallgatás, hogy ne ítélkezzünk, ne faggassuk a gyereket, és ne ígérjünk olyan titoktartást, amit nem tudunk betartani. Azt is hangsúlyozta, hogy egy tanárnak nem kell egyedül megoldania semmit: az iskola gyermekvédelmi felelőse, a családsegítő és a szakemberek hálózata pont azért van, hogy a jelzés eljusson oda, ahol segíteni tudnak. Hazafelé a buszon a jegyzeteimet olvasgattam, és elhatároztam, hogy a következő osztályfőnöki órámat másképp készítem elő.
A képzés utáni hétvégén viszont egészen hétköznapi, gyakorlati ügy várt otthon.
Vasárnap estére a Terra Állvány egyik termékoldala volt nyitva a laptopomon, és hogy miért, az a kamránál kezdődött. A régi házunkban a kamra fölötti gerenda már tavaly ősszel gyanúsan meghajlott, és amikor a párommal végre szakembert hívtunk, a statikus egyértelmű volt: a gerendát cserélni kell. A kőműves, aki a munkát vállalta, elmondta, hogy a csere idejére a födémet ideiglenesen alá kell támasztani. A saját támaszai éppen egy másik építkezésen álltak, ezért azt javasolta, hogy vegyünk néhányat, mert egy ilyen régi háznál később is jól jöhetnek. Szombat este leültem a laptoppal, és beírtam a Google-be, hogy födémtámasz. A találatok közül a terraallvany.hu oldala volt az első, amelyik részletesen leírta, mit vesz az ember.
Az oldalon egy festett acél födémtámaszt találtam, két méretben. Az egyik 170 és 300 centiméter között állítható, és 12 kN a teherbírása, a másik 200 és 360 centiméter között, 10 kN teherbírással. A leírás szerint a belső csövön 100 milliméterenként furatok vannak a hossz beállításához, a finom állítást pedig egy menetes karmantyú végzi. Azt is odaírják, hogy a belső és a külső cső S235JR acélból készül, az UNI EN 10219-1/2 szabvány szerint, és hogy egy darab 8,6 kilogramm. Ez utóbbi nekem fontos volt, mert tudtam, hogy a hétköznapokban a párom dolgozik, és a kamrába nekem kell majd behordani őket.
Nem próbáltam meg magam kitalálni, melyik méret kell. Elküldtem a linket a kőművesnek, aki megnézte a kamra belmagasságát, és megírta, melyik méretből hány darabot kérjünk. A Terra Állványnál ennek alapján adtuk le a rendelést, és az ár kedvező volt, jóval kevesebb, mint amire a felújítás tervezésekor gondoltunk.
A csere egy szerdai napon történt. Reggel a kőműves és a segédje beállította a támaszokat a kamrában, aztán kibontották a régi gerendát, és a helyére került az új. Aznap szabadnapot vettem ki, a konyhában készültem a következő heti óráimra, és néha benéztem az ajtón. Délutánra a régi gerenda már az udvaron feküdt, és a kőműves megmutatta, mennyire elkorhadt belül. A párom, aki este ért haza, sokáig nézte a porladó fát, és megjegyezte, hogy jó, hogy nem vártunk vele még egy telet. Pár nap múlva, amikor minden megkötött, a támaszok kikerültek, és mi a párommal a kamra polcait kezdtük visszapakolni.
Ha valaki hasonló munka előtt áll, és födémtámasz beszerzésére van szüksége, szerintem jó, ha olyan oldalt talál, ahol a műszaki adatok világosan le vannak írva, a választást pedig a szakemberre bízza, aki a munkát végzi.
A támaszokat a pincében tároljuk, a kőműves szerint a következő munkánál még jól jöhetnek. A következő héten az osztályfőnöki órán arról beszélgettünk a diákokkal, kihez fordulhatnak, ha valami nincs rendben körülöttük, és a jegyzeteim, amiket a képzésen írtam, most is ott vannak a táskámban. A kamrában pedig az új gerenda alatt ugyanúgy sorakoznak a krumplis ládák és a savanyúságos üvegek, mint korábban, és csak mi ketten tudjuk, hogy egy hétvégi keresés és a Terra Állvány termékoldala is kellett hozzá, hogy a helyükön maradhassanak.