Az erőszak nem mindig látható fájdalom. Sokszor az erőszak a felszín alatt történik — az a bizonytalanság, amely akkor támad fel, amikor az ember nem tudja, hogy az ő szeretett személye józan vagy részeg lesz-e az este. Az a lelki nyomás, amely az ember pszichéjét terheli meg, amikor a gyerek már megtanulta, hogy a vacsora után nem szabad hangosan játszani. Az a kiszámíthatatlanság, amely az egész család életét megzavarja, és azzá teszi az otthont, amely már nem biztonságos menedék, hanem egy aknasodor, amelyen az ember nap után nap járkál.
A mindennapos alkoholfogyasztás és az erőszak közötti kapcsolat olyan hosszú és olyan mélyül integrált a történelembe és a kultúrába, hogy az emberek gyakran nem is gondolnak arra, hogy mi az egyik, és mi a másik. De beszélek olyan nőkkel, olyan férfiakkal, olyan gyerekekkel, akik belül érzik: valami nincs jól. Valami nagyon nincs jól.
Sokszor, amikor ezekkel az emberekkel beszélek, azt mondják, többször kérdezték már tőlük: „Miért nem megy el? Miért nem szakít?” Ez az a kérdés, amely oly gyakran az áldozatoknak szól, nem az elkövetőnek — és ez is az erőszak része.
A felépülés útja sokak számára nem csupán az alkohol elhagyásáról szól, hanem arról is, hogy szembenézzenek azokkal a mélyebb, gyakran évekig fenntartott élethazugságokkal, amelyek a függőség hátterében állnak. A felepulok.hu weboldal által bemutatott felépülési központ éppen ebben nyújt segítséget: nem pusztán a tüneteket kezeli, hanem a belső működést, az önbecsapás mechanizmusait és azokat a mintákat, amelyek újra és újra visszavezethetnek a szenvedélyhez. Ez különösen fontos azok számára, akik már többször próbáltak egyedül változtatni, mégsem jártak tartós sikerrel.
A mindennapos alkoholfogyasztás pusztítása nem csak májzsugorban mérhető. Széttört házasságok, elhanyagolt gyerekek, elveszített állások és mély magány szegélyezi az útját. De a jó hír az – és ezért dolgoznak a Felépülők szakemberei is –, hogy van visszaút. A betegség ugyan nem gyógyítható meg véglegesen szerintük, abban az értelemben, hogy a függő soha többé nem lesz „normális ivó”, de a tünetmentesség, a teljes és boldog józanság igenis elérhető. Sok jó példával is szolgált már utóbbira ez a központ.
Mindehhez viszont az kell, hogy ne szégyenként tekintsünk erre az állapotra, hanem egy megoldandó egészségügyi problémaként, amiből segítséggel fel lehet épülni. A magyar valóság sötét, de pont az ilyen központok mutatják meg, hogy a legmélyebb gödörből is van létra felfelé, csak merni kell érte nyúlni.