Fél évig tartott, mire ki mertem mondani hangosan, hogy szeretnék valamit, ami csak az enyém. Nem nagy dolgot, nem költözést, nem új életet. Egyetlen tervet, amit annak idején leraktam, és aztán soha nem vettem fel újra. Az ilyesmit a legnehezebb visszaszerezni, mert közben az ember hozzászokik ahhoz, hogy a kérései kényelmetlenek.
Sokáig azt hittem, hogy a legfontosabb dolgokat mindig valaki más dönti el helyettem, és hogy ez a normális. Amikor először írtam le egy papírra, mit szeretnék a következő két évben, három sorig jutottam, aztán letettem a tollat. Nem azért, mert nem volt több ötletem, hanem mert elszoktam attól, hogy egyáltalán kérdezzek magamtól valamit. Az a három sor viszont megmaradt, és hónapokig ott volt a fiókban.
Aztán tavasszal elővettem, és a legalsó sorral kezdtem.
Az a sor egy régi tervről szólt. Huszonhét éves koromban tanultam utoljára komolyan angolul, és akkor már majdnem meglett a papír, csak az utolsó lépés maradt el. A jelentkezési határidő pont egy olyan hétre esett, amikor minden más fontosabbnak tűnt, és akkor még azt gondoltam, hogy ez csak csúszás. Utána évekig azt mondtam magamnak, hogy majd egyszer, jövőre, ha nyugodtabb lesz minden. Ötvenévesen jöttem rá, hogy ez a mondat nem halasztás volt, hanem lemondás, és hogy senki nem fogja helyettem visszavenni, amit egyszer letettem. A tanulás közben egyébként pontosan ezt a részét találtam a legnehezebbnek: nem a szavakat, hanem azt, hogy elhiggyem, van jogom időt kérni magamnak hetente többször is.
Az első lépésem egyetlen keresés volt: angol nyelvvizsga győr, mert azt akartam megtudni, hova is lehet elindulni. Őszintén szólva a találatoknál nem a vizsganapok érdekeltek. Sokkal inkább az, hogy huszonhárom év kihagyás után hogyan lehet elkezdeni úgy, hogy ne a második héten adjam fel. Több oldalt is végigolvastam, és a legtöbbjük ott kezdte, hogy mennyibe kerül és mikor kezdődik.
A Hollywood Nyelvstúdió győri oldala volt az első (a hollywoodnyelvstudio.hu-n belül vagy a linken te is megtalálhatod), ahol nem ezzel indult a szöveg. Az angol nyelvvizsga győr találatai közül az övékén a tempó kérdése került előre: hogy a tanuló dönt a pénzről, az időről és a tempóról, és hogy a tananyag a szintjéhez és a céljához igazodik. Ez egy olyan mondat, amit az én helyzetemben nem lehet nem észrevenni.
Ott olvastam a garanciájukat is. Aki végigcsinálja a rá szabott programot, és a célja mégsem áll elő, díjfizetés nélkül folytathatja egészen addig, amíg meg nem lesz. Nem az volt a lényeg, hogy ez mennyit spórol. Hanem az, hogy ez a mondat abból indul ki, hogy nem én vagyok a hibás, ha nem jön össze elsőre. Ez nekem sokkal többet jelentett, mint bármilyen kedvezmény.
A győri stúdió vezetője, Sulyok Ákos a bemutatkozásában arról ír, hogy őt is kitérők vitték előbb máshová, fordítói munkák és vállalkozói évek, mielőtt visszatalált volna az angolhoz. Ez a szó, hogy visszatalált, három napig járt a fejemben. Nekem addig úgy tűnt, hogy aki egyszer letett valamit, az lemaradt véglegesen, és hogy a kitérő egyenlő a kudarccal. Pedig a legtöbb életút így néz ki, csak erről ritkán beszélünk hangosan, mert a szép történetekben mindenki egyenesen halad.
Az ingyenes próbaórára egyedül mentem el, és nem szóltam róla senkinek, mert nem akartam magyarázkodni, ha mégsem folytatom. Azóta a fiókban lévő papíron a legalsó sor mellett van egy pipa. A Hollywood Nyelvstúdió egyéni programjában a vizsga még odébb van, és ezzel most először tudok békében élni. A fenti két sorral majd akkor foglalkozom, ha ez az egy készen lesz.
De addig is jó szívvel tudom őket ajánlani. Valami egészen új, amit ők kitaláltak, és az, hogy nem a megszokott, iskolarendszerben megszenvedett tanulási módszerről van szó esetükben, egészen új szintre emeli a nyelvtanulást.